Grave Encounters (2011)
Mielőtt bármibe is belemerülnénk, szeretnék a kollégáim nevében is minden kedves olvasónk... ehh, kit is akarok ezzel becsapni, inkább személyesebbre veszem a figurát. Kollégáim nevében is szeretnék boldog új évet kívánni mindkét kedves olvasónknak. Csillagszemű Encsi, Robi, boldog új évet kívánok nektek! Mi a helyzet veletek? Család, meló, iskola? Rendben vagytok? Megvoltak az év végi berúgások és a fogadalmak? Engedelmetekkel utóbbit nem tennék a blogunkkal kapcsolatban, hiszen kevesen vagyunk és a dolgunk ezer, arról nem is beszélve, hogy az írásra való kedv is egyre ritkábban jön elő belőlünk több rétegű okokból kifolyólag. Ez nem is lényeges számotokra, ha takaréklángon is, de azért igyekszünk majd írásokat szállítani nektek, kettőtöknek. Itt van mindjárt egy klasszikus rémtörténet modern – értsd: found footage – köntösbe bújtatva, aki szereti, nyugodtan olvasson tovább, aki nem... hát, aki nem, az nem ezzel a filmmel fogja megszeretni a műfajt.
Címkék: 6pontos, dráma, found footage, horror, kézi kamera, őrültek háza,
SCI-FI A SOKADIK HATVÁNYON, avagy felhívás az utolsó pillanat előtt
Mivel szerény blogunk egyes meg nem nevezendő tagjai (pl. én) az ELTE Filmelmélet és filmtörténet szakirányán tanulnak, megosztanám a kedves Olvasóval a következő hétvégén esedékes tudományos-fantasztikus jóságot. Tessenek jönni, jó lesz.
Címkék: éjszaka, elte, magyarhangya, mozi, sci fi,
Who Can Kill a Child? - Quien puede matar a un niño? (1976)
Egy meleg nyári nap végéhez közelítve, rozsdás drótkerítés mellett sárguló, térdig érő gazban sétálgattam (szinte most is érzem azt az édeskés illatot), amikor körülbelül a semmiből feltűnt egy több éve nem látott, nagyon kedves lányismerősöm, aki valamilyen érthetetlen okból Eric Martin One Way Out című számát dúdolgatta. Miután észrevett, köszönés helyett számon kérte rajtam egy régi sérelmét – teljesen jogosan, teszem hozzá csendben. Szóval, egy hangot se tudtam kipréselni a torkomból, erre a lány felnézett rám azokkal a szép szemeivel, közel hajolt hozzám, és egyetlen mozdulattal feltépte a torkomat, majd inni kezdte a véremet. Össze is csuklottam annak rendje szerint, körülöttem lángokban álló tornádótölcsérek emelkedtek ki egyszerre a semmiből, aztán – mit szépítsem? – az akkor egyáltalán nem kedves lányismerősöm fogott egy szikladarabot, és Bounty reklámos kókuszdiónak tekintette a fejemet egy kivégzés erejéig. A következő emlékem az volt, hogy a digitális ébresztőórám számlapját bámultam és végtelen nyugalom árasztott el az ismerős szobám látványától. Fél percre rá már jegyzeteltem is a foszladozó álomképek morzsáit. Rémálmokat átélni márpedig jó érzés, ha engem kérdeztek, mert hihetetlenül felszabadító érzés belőlük felébredni, ami igaz az átlag horrorokra is levetítve. Az már más kérdés, hogy nem pont ezt vallottam sráckoromban, amikor mondjuk az Ördögűzőt vagy az X-Akták aktuális részét megnézve úgy tértem be a szobámba, hogy tudtam: ott már nem én vagyok az úr, hanem az időközben mindent beborító árnyak, amikből az akkori fantáziám minden aktuális rémséget képes volt felismerhetővé transzformálni. Utáltam is emiatt magamat, de közben imádtam a horrorokat, és még ma is ez az egyik legkedvesebb műfajom, még ha számomra ki is veszett belőlük a rettegés régi varázsa. Ettől függetlenül még mindig érdemes tonnaszámra nézni őket, mivel mindig fel lehet fedezni akkora kincseket, mint a „Who Can Kill a Child?”, hiszen – hasonlóan a régi emlékekhez – olyan rémálmot kínál, amiből a befejezést követően sem kínál megváltó ébredést.
Címkék: 10pontos, dráma, horror, kult, provokatív, pszichohorror, spanyol, tabu,
Arthur Christmas / Karácsony Artúr (2011)
Még egy hónap hátra van karácsonyig, lassan véget ér a szorgalmi időszak, a Télapó ajándékot hoz a jó gyerekeknek, és havat ugyan még nem, fagyott ablakokat és csúszós utakat már volt szerencsénk látni. A bevásárlóközpontok már megteltek mikuláscsokikkal, fadíszekkel, csábító karácsonyi akciókkal meg csillogó-villogó fényekkel: nagyüzemben csábítják az embereket pénztárcájuk tartalmának kiürítésére. A Coca Cola is jelentkezett már a szokásos (egyébként ismét meglehetősen remek) reklámjával, és a Karácsony Artúr személyében megérkezett az első film is, amely próbálja meglovagolni az ünnepi hangulatot. A kérdés ilyenkor az, hogy olyan enyhén pofátlan pénzlehúzásról és fércműről van-e szó, mint például a Hopp esetében, vagy a készítők előálltak valami olyannal, amit nyugodtan betehetünk a ’ kötelező megnézendők karácsony előtt’ listánkra az Igazából szerelem és a Reszkessetek Betörők mellé?
Címkék: 8pontos, animációs film, karácsony,
The Eagle - A sas (2011)
Az a tény, hogy idén készült legalább egy gyenge közepes költségvetésű sword & sandal film, már önmagában is postban való megemlékezésre ad okot. Pláne ha utóbbi azzal a lehetőséggel kecsegtet, hogy a sajtóban megjelent cikkekhez hasonlóan én is megemlíthetem a rendező Kevin Macdonald magyar származását (van egy jó napom, ez az!), pedig szegény nem is tehet róla, nem kell őt megbélyegezni. Ennél sokkal fontosabb információ az, hogy Kevin többször is bebizonyította már, hogy mennyire kiváló filmes, így az Eagle is sok jóval kecsegtet.
Címkék: 7pontos, channing tatum, donald sutherland, kaland, kevin macdonald, mark strong, róma, történelmi,
Once Upon a Time (2011-)
Élőszereplős sorozat Disney-mesehősökkel. Még egyszer leírom: élőszereplős sorozat Disney-mesehősökkel. Még egyszer leírom: élő… na jó, azt hiszem, értitek a lényeget: az ABC talán az eddigi legnagyobb kockázatú, magas költségvetésű, high concept szériájának adott zöld jelzést, és a legnagyobb meglepetés , hogy a dolog minden aljas premisszánk ellenére nagyon is működik.
Címkék: 8pontos, abc, hófehérke, mesefilm, rumpelstiltskin, sorozat,
Nightbreed - Az ejszaka szülöttei (1990)
Totálisan lerágott már az a csont, hogy Stephen King a horror jövőjét Clive Barkerben látta, ráadásul ez nem is következett be. Azt persze meg kell hagyni, hogy King barátunk a '80-as években látott mást is, amikor éppen nem a saját véres hányásában fetrengett a dolgozószobája padlóján a napi adag kokó felszippantásának eredményeként. Mindegy is, a lényeg, hogy Barker jó úton haladt a jóslat profetikussá tétele felé, hogy mást ne mondjak, neve azóta is egyet jelent a Hellraiserrel, ami minden idők egyik legjobb horrorjaként vonult be a történelembe. A '90-es évekre viszont nagy lázadó korszakának végére érkezett, és szépen tolódott el a fantasy műfaj felé, lassan hátrahagyva a testnedvekkel átitatott élvezeteket. Ennek az átmenetnek lett a gyümölcse a Nightbreed, ahol még megtalálhatók a borzalmasan megkínzott, nyughatatlan szerzetek visszatérése a túlvilágról, de már egy komplett mesevilág is épült köréjük.
Címkék: 7pontos, clive barker, david cronenberg, fantasy, horror, image animation, kaland,
Another Earth (2011)
Nem, nem scifi. Jobb, ha ezt az elején leszögezzük, elkerülendő a félreértéseket ezzel a filmmel kapcsolatban. Viszont nagyon jó. Az elsőfilmes és meglehetősen fiatal Mike Cahill meglepő érettséggel és szokatlan aláfestéssel mesél egy mindannyiunk számára ismerős érzésről, a bűntudatról.
Címkék: dráma, elsőfilmes, realista, sundance,
Apollo 18 (2011)
Nem nagy művészet megfigyelni a mozis trendeket, amik pár éves rotációval ontják ránk a hasonló alapokon nyugvó darabokat. A horrorokban az evergreen folytatások mellett hatalmas teret hódított a remake/reboot mozgalom, a Paranormal Activity gigantikus sikerét követően pedig rászabadultak a világra a kézikamerás alkotások. Hogy ez jó-e, azt mindenki döntse el maga, mindenesetre itt az újabb versenyző az Apollo 18 képében.
Címkék: 5pontos, hidegháború, hold, horror, kézi kamera, NASA, sci fi, űr,
Cut and Run - Inferno in diretta (1985)
Minden idők legfaszább embert kettészaggató effektje már önmagában is postot érdemelne, de többől van itt szó, hiszen Ruggero Deodato ekkor még készített jó filmeket, ami alól a Cut and Run sem kivétel.
Címkék: 7pontos, akció, claudio simonetti, exploitation, gore, horror, kaland, lisa blount, olasz, ruggero deodato,