« Afro Ken The Day Max Payne Stood Still »
The Dark Knight (2008) #2
Batman többé nem csupán egy képregényhős. Ő már egy médián átívelő
személyiség. Egy legenda, amelynek ereje nem a képességeiben van.
Valljuk be őszintén, nem azért szeretjük feketébe öltözött
Denevéremberünket, mert jó a szerkója, klasszak a képességei (hiszen
sajátjai nincsenek is) és a pofonjai mellett a beszólásai is ütősek. Ő
nem a Pókember. Mert hát Pókembert és a Marvel színes szuperhőseit ezen
tulajdonságok miatt komáljuk. Pókembertől a hálófonás képességét
irigyeljük, és hogy ne csak a Marvelről papoljak, Supermant meg azért
irigyeljük mert képes elrepülni bárhova, lézeres szemei vannak és rohadt
erős. De Batmant nem irigyli senki. Őt mindenki csodálja. Batman személyisége is egy
tragédia szülötte, persze, akár csak a többi képregényalak. De a pénze
nélkül nem védelmezné bármi áron Gotham korrupt városát. Na, és pont
ezért csodáljuk őt. Mert Batman az egyetlen aki fellép az
igazságtalanság ellen abban a korrupt városban (vagy inkább korrupt
világban?), és ezzel reményt ad másoknak is, a képregényfalóknak pedig
egy példaképet. És Christopher Nolan ezt a Batmant mindenféle felszínes
sallang nélkül áthozta a nagy vászonra, egy valóságos környezetbe
helyezve a cselekvényt, és nem csak, hogy kasszát robbantott, de meg is
tisztította minden piszoktól az előző két Batman-film által
összecsinált franchise-t. Ez volt a Batman: Kezdődik!, a Sötét Lovag
viszont nem csak, hogy totálisan kitörli emlékezetünkből a meredező
műmellbimbókkal ellátott Batsuit-ot, de a képregényfilmek, a vérbeli
drámák és a krimik közötti határvonalakat is egy ütéssel szaggatja szét.
Kezdjük ott a dolgot, hogy a sztori jó, összetett, és nincs is túl sűrítve. Vagyis... a francokat nem, nagyon sűrű a szkript, csak úgy kapkodod a fejed a moziban, hogy akkor most ki?, mi?, hol?, miért?. A válaszokat meg megkapod, nem kell beindítani az agysejteket, a film vizualitása már a negyedik másodperc környékén aktiválta szürkeállományunkat, és talán hihetetlen, sőt, elképzelhetetlen csodának tűnhet, de a két és fél órás játékidő utolsó másodpercéig mozgásban is tartja agytekervényeinket, túlhajtás nélkül. Akik arról dumálnak, hogy a fő cselekmény befejezte után hiba volt továbbvinni az eseményeket, az vagy hazudik, vagy rossz terembe ült be, és nem vette észre, hogy az Abba-slágerek helyett James Newton Howard és Hans Zimmer muzsikája torpedózza a dobhártyáját. Mert miután véget ért a fő storyline, és beteljesedik Harvey Dent végzete... hát az is kellett. Az a mű igazán drámai része. Anélkül sokkal kevesebb lett volna a film, és nem csak a játékidőre értem ezt, hanem az élményre is, amit személyesen nekünk ajándékozott. Felemelő, és egyszerre nyomasztó. Brilliáns befejezése ez a fehér lovag besötétedésének.
Üresjáratokról, unalmas másodpercekről meg ugye a Sötét Lovag esetében hülyeség is beszélni, a Nolan testvérpár tényleg kihasznált minden stúdiótól kapott forgatókönyv-oldalt és filmszalagot, munkájuk hatásfoka szinte 100%. Van bőven akció (a verekedős jelenetek végre nem csak össze-vissza való vágásokból állnak), dráma, izgalom és felemelő párbeszédek, Joker részéről meg rengeteg béna, de földhözvágós poén.
Na, és akkor jöjjenek az alakítások. Christian Bale ismét odatette magát, de ez tőle nem meglepő, szarul még soha nem játszott, és valószínűleg ezután se fog, de most ha nem baj, nem dícsérem agyon, úgy sem ő a fő attrakció. Nálam Aaron Ekchart az. Végtelenül szimpatikus ember, és szerencsére remek színész is (most nézzük el neki a Mag-ot), Harvey Dent-ként azonban létrehozta Batman tiszta, törvényes keretek között igazságot osztó megfelelőjét. Ha dönteni kell, elképesztő stílusossággal tudja feldobni és elkapni az érmét, ami ugye nem kis dolog egy Javier Bardem-féle Anton Chigurh után. Kétarcként pedig kegyetlen, ocsmány (hatalmas nagy gratuláció a számítógépes csapatnak meg a sminkeseknek!), de még mindig inkább egy szánnivaló mint megvetendő alak.
Heath Ledgerről pedig mit lehetne írni? Ő talán a film legnagyobb erőssége, elképesztő tehetséggel és őrülettel hozta Joker karakterét. Minden egyes megjelenésénél, monológjánál és csámcsogásánál egy emberként mozdult meg a közönség és hallattak egy rövid nevetést. Erőszak nélkül kanyarított mosolyt mindenki arcára (amikor meg kijött a kórházból... hát ott durván szakadt mindenki :)). Simán felülmúlta az én, trailerek által alkotott elképzeléseimet, beteg és könyörtelen, egyetlen szabálya, hogy nincs szabály, nem tervez, csak megvadult kutya módjára az izgalomnak él.
A többi mellékszereplő is rendben van (még Cillian Murphy is visszatér pár perc erejéig), Michael Caine és Freeman hozzák az ő elegáns és huncut karakterüket, Maggie Gyllenhaal hörcsög-képével viszont még mindig nem barátkoztam meg, így el se tudtam képzelni Rachel Dawesként, Bruce Wayne titkos szerelmeként.
Riszpekt amúgy az operatőrnek és a vágónak is, de főleg Zimmer és Newton Howard duójának, hátborzongatóan tökéletes score-t hoztak össze, mellettem ülő cimborám megesküdött volna, hogy még a Meshuggah egyik számából is vél felfedezni motvíumokat a fő témánál.
Többet nem tudok már mondani a Sötét lovagról. Ad-am kollégám egy korábbi, és jóval hosszabb értekezésében már minden fontos tudnivalót megosztott veletek a filmről, úgyhogy én már csak annyit szeretnék mondani, hogy a Batpod nekem bejött, várom a harmadik részt Kétarc főgonoszkodásával, Heath Ledger alakítása pedig nem Nicholson-éhoz, hanem inkább a tavalyi Oscar-bajnok Daniel Day-Lewis-éhez hasonlítható, csak még annál is grandiózusabb és állleejtőbb. Az már nem vitás, hogy kinek kell az Oscar-t adni...
Amúgy tudjátok mi volt a legfélelmetesebb? Hogy Ledger hamarosan már fél éve nincs köztünk, a film nézése közben viszont ezt nem voltam képes elhinni. Nem volt az a furcsa érzésem, hogy egy halott utolsó, legjobb performanszát figyelem, csak hogy egy filmlegenda születését bámulom éppen. James Dean, Brandon Lee, most pedig Heath Ledger lépett be a fiatalon meghalt tehetséges színészek pantheonjába.
Mestermű ez, minden kétséget kizáróan mestermű. Csak Bale Batman-hangját feledhetném...
Amúgy tudjátok mi volt a legfélelmetesebb? Hogy Ledger hamarosan már fél éve nincs köztünk, a film nézése közben viszont ezt nem voltam képes elhinni. Nem volt az a furcsa érzésem, hogy egy halott utolsó, legjobb performanszát figyelem, csak hogy egy filmlegenda születését bámulom éppen. James Dean, Brandon Lee, most pedig Heath Ledger lépett be a fiatalon meghalt tehetséges színészek pantheonjába.
Mestermű ez, minden kétséget kizáróan mestermű. Csak Bale Batman-hangját feledhetném...
Címkék: aaron eckhart, christian bale, christopher nolan, heath ledger, the dark knight,
A(z) "The Dark Knight (2008) #2" bejegyzéshez eddig 15 komment érkezett (RSS)
Ne felejts el hozzászólni!
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.