« AniMegálló: Ghost Hound (2007-2008) Friday the 13th (2009) + His name was Jason »
Milk (2008)
Egyetlen filmünk maradt az Oscar gála Legjobb film díjára jelöltek közül, amit még nem értékeltünk, Gus Van Sant és Sean Penn újabb jól elsült húzását, Harvey Bernard Milk életéről, az első nyíltan meleg köztisztségviselőről, aki a San Francisco-i Felügyeleti Bizottság tagja lett.
Harvey Milk egészen negyvenedik életévéig, habár nyíltan meleg volt, nem érezte szükségesnek, hogy közéleti szerepet vállaljon és a hozzá hasonlóak jogaiért kiálljon. Politikai törekvései a hetvenes években kezdődtek el, miután a hatvanas évek mozgalmai már jelentős változásokat hoztak az amerikai társadalomba. A film itt veszi fel a fonalat Milk életében, párhuzamosan évekkel későbbi visszatekintésével/narrálásával, amit merénylet esetére vesz fel egy diktafonra. Sean Penn az első pillanattól kezdve rettenetesen hitelesen alakítja a karaktert, látni, hogy minden kis gesztusra odafigyelt, hogy kellően autentikus legyen. Az élettársát alakító James Franco hasonlóan meggyőző, viszont egy teljesen más emberi jellem, ezért is érdekes zűrös kapcsolatuk. A film a homoszexualitás bemutatásában sem prűd: csókoktól mérsékelten takart ágyjelenetekig sok mindent láthatunk, az akkori melegek életének összes aspektusát igyekszik felvázolni. Később a sokkal kevésbé hangos leszbikus réteg is képviseltetve van egy szereplővel, de csak említés szintjén.
Az új fiatalsági mozgalmak és társadalmi értékrend változása nem azt jelenti, hogy Milkéknek könnyű dolga lenne, a háborúellenes tömegek és konzervatív polgárok közt még mindg elfogadtatásra vár a melegség, így minden politikai és médiaeszközt be kell vetnie, hogy célba érhessen. Harvey filmbeli inkarnációja nagyon tisztességes és céltudatos ember (valóságban is a melegek jogainak mártírává kiáltották ki, és máig nagyon pozitív róla a közvélemény), képes politikai kompromisszumokra, és tisztában van vele, hogy szüksége is van azokra. A melegek érdekei mellett tudja, más reformokat is ki kell tűznie, hogy a lakosság lássa, egyben minden haladó gondolkodású polgár érdekét képviseli (pl. az akkoriban hírhedt rendőrség költségvetésének a csökkentésével stb.). A haraggal, harcokkal és kudarccal teli, kitartást igénylő hetvenes évek bemutatása alatt sokan megfordulnak a főszereplő körül, a tömeg köztisztviselő posztja előtt is hősként tekint rá, de amint azt megkapja és már belpolitikai harcot vív az elért jogok megtartásáért, akármelyik gyermekkori kedvenc, tesztoszteronnal túllőtt akcióbálványhoz méltó figuraként kezd el fényleni a nézők szemében is, csak egy kicsit felnőttebb és komolyabb fajta hősről van szó.
Technikailag egy kifinomult darabbal állunk szemben, ami kellően pörgős: jól kihasznált történelmi felvételek és leforgatott jelenetek kombinációjával dolgozik. A relatívan hosszú játékidő ellenére úgy érezzük, hogy így is egy hatalmas korszakon vezetett bennünket keresztül a rendező, aminek tényleg csak a téma szempontjából fontos eseményeibe volt időnk beletekinteni. Az elenyészően feltűnő korabeli zenék mellett pedig Danny Elfman teszi tiszteletét zeneszerzőként, amin a (nem csak) Burton-fanok ujjonghatnak. A Frost/Nixon dokumentumszerű beszélgetéseitől eltérően itt az intermezzó féle szobamonológokat is teljesen helyénvalónak találtam. Az alapokat adja meg, és nem zökkent ki egy pillanatra sem a kor, sem a film illúziójából.
Személy szerint ha az Oscar jelöltek közt kellene döntenem, biztos a Milk és Frost/Nixon közt őrlődnék. Számomra messze ez a kettő, a The Readerrel nyomukban, jelenti az idei felkapott díjvárományosok legjobbját. Hogy ezzel ki hogy van, majd a kommentekben kiderül. A téma eredeti, a kivitelezés pedig kitűnő, az akkor egy nap híján harminc éves Moscone-Milk tragédiára 2008 november 26-án pedig megjelenésénél jobb megemlékezés nem is lehetett volna.
Címkék: 9pontos, életrajzi, oscar jelölés, sean penn,
A(z) "Milk (2008)" bejegyzéshez eddig 4 komment érkezett (RSS)
Ne felejts el hozzászólni!
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.