« Cut and Run - Inferno in diretta (1985) Another Earth (2011) »
Apollo 18 (2011)
Nem nagy művészet megfigyelni a mozis trendeket, amik pár éves rotációval ontják ránk a hasonló alapokon nyugvó darabokat. A horrorokban az evergreen folytatások mellett hatalmas teret hódított a remake/reboot mozgalom, a Paranormal Activity gigantikus sikerét követően pedig rászabadultak a világra a kézikamerás alkotások. Hogy ez jó-e, azt mindenki döntse el maga, mindenesetre itt az újabb versenyző az Apollo 18 képében.
Az Apollo programot szokás úgy is emlegetni, mint az emberiség valaha volt legnagyobb vállalkozását, ami elég szépen kozmetikázza azt a tényt, hogy az orosz medvével való versengés talán fontosabb is volt, mint a biztosra vehető tudományos sikerek. Mindenesetre a Hold meghódítása körüli médiabalhé az első pár kilövést követően jócskán alábbhagyott, így a politikusok egyre nehezebben tudták lenyeletni az adófizetőkkel a csillagászati költségeket. A dolog vége az lett, hogy a 17-es számú expedíció után hivatalosan véget ért a program, ám NASA-éknál tovább folytak a munkálatok a nem hivatalos Apollo 18 fellövése érdekében. A régi világrendszerre jellemzően a titkolózás rányomta ugyan a bélyegét a mindennapokra, de az nehezen hihető, hogy egy ekkora küldetést sikerül titokban lebonyolítani, de ezen most nagyvonalúan lendüljünk túl.
Szokták mondani, hogy a Kelet-Nyugat szembenállást a jobb sztori nyerte meg, így ezen a vonalon maradva itt sem ártana egy kimunkált mese. A kilövést követően a három asztronautával megrakott hajó az ötödik napon eléri a Holdat, a leszállóegység pedig sikeresen landol annak felszínén, hogy aztán ketten két napot töltsenek el ott, és minden mozdulatukról videodokumentációt készítsenek. Eleinte tehát semmi érdemlegesről sincs szó (értsd: ásítozás veszélye erősen fennáll), de ahogy az lenni szokott, a „hétköznapokat” egyre több furcsaság zavarja meg, míg a puskapor legnagyobb része a fináléra marad.
A found footage darabok többségéhez hasonlóan tehát itt is lassan indul a cselekmény, hogy aztán egy exponenciális kibomlás után a stáb szándéka szerint konkrétan a pokolban érezhessük magunkat. Mindenképpen örvendetes, hogy oly sok kortársával ellentétben az A 18 gárdájában volt annyi spiritusz, hogy a sejtelmes történetet ne demisztifikálják. Emellett ott az a nem elhanyagolható tény is, hogy visszanyúlnak a sci-fik és a horrorok összeházasításának aranykorába, a ‘70-es, ‘80-as évek fordulójára, így a bizalmatlanság és az ehhez igazodó atmoszféra kellemes (legalábbis a nézőknek), legalábbis a korszakra oly jellemző belső ellenségtől való félelem (lásd Alien vagy Thing) és a testrablás itt is visszaköszön.
Ami mellett viszont nem lehet siránkozás nélkül elmenni, az az a tény, hogy a kézikamerás kivitelezés itt - is - felesleges, főleg hogy ez az alműfaj szinte mindig azzal is jár, hogy hogy vagy látjuk, amint nem történik semmi, vagy nem látjuk, amint épp történik valami. Valami gonosz. Ebből kiindulva csak a megszokottat kapjuk: sok töltelékjelenet, nem feltétlenül jól megvágott részek, amik a tempó fokozódásával egyenes arányban válnak szinte követhetetlenné.
Kamarahorrorhoz illik, jobban mondva illene kiemelkedő karaktert is prezentálni, ami itt finoman szólva se jön össze, hiszen elég érdektelenek szegénykéim, és a helyzetüket súlyosbítja a kőamerikai, heroikus hozzáállás is. A környezet sem túl izgi, de a Hold kietlen kráterei között nem is vár szívárványon lovaglást az ember, viszont azt kell, hogy írjam, a Föld hűséges követője nem tesz hozzá semmit a végeredményhez, mindösszesen arra jó, hogy az alkotók elszeparálják a szereplőket, saját magukra utalva őket. Csak a szokásos.
Az Apollo 18-ban volt potenciál, és bár helyenként erősen defektes a történet, korrekt, sarlóval és kalapáccsal összeütött, csillagos-sávos lobogóba bugyolált lighthorror iparosmunka lett belőle. Egyszeri nézésre így is ajánlott, de újranézésre már nagyon nem.
Címkék: 5pontos, hidegháború, hold, horror, kézi kamera, NASA, sci fi, űr,
A(z) "Apollo 18 (2011)" bejegyzéshez még nincsenek kommentek (RSS)
Ne felejts el hozzászólni!
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.