« Another Earth (2011) Once Upon a Time (2011-) »
Nightbreed - Az ejszaka szülöttei (1990)

Totálisan lerágott már az a csont, hogy Stephen King a horror jövőjét Clive Barkerben látta, ráadásul ez nem is következett be. Azt persze meg kell hagyni, hogy King barátunk a '80-as években látott mást is, amikor éppen nem a saját véres hányásában fetrengett a dolgozószobája padlóján a napi adag kokó felszippantásának eredményeként. Mindegy is, a lényeg, hogy Barker jó úton haladt a jóslat profetikussá tétele felé, hogy mást ne mondjak, neve azóta is egyet jelent a Hellraiserrel, ami minden idők egyik legjobb horrorjaként vonult be a történelembe. A '90-es évekre viszont nagy lázadó korszakának végére érkezett, és szépen tolódott el a fantasy műfaj felé, lassan hátrahagyva a testnedvekkel átitatott élvezeteket. Ennek az átmenetnek lett a gyümölcse a Nightbreed, ahol még megtalálhatók a borzalmasan megkínzott, nyughatatlan szerzetek visszatérése a túlvilágról, de már egy komplett mesevilág is épült köréjük.
Boone-t régóta lidércnyomások gyötrik, amiben rendre felbukkan egy Midian nevű hely és egy rakás szörnyeteg, no meg nem mellesleg kegyetlen gyilkosságok sorozata. Kezelteti is magát, méghozzá egy Decker nevű dokival (David Cronenbergnek gyakorlatilag testre szabott szerep), aki élénken érdeklődik betege kényszerképzetei iránt. Az már más dolog, hogy első pillantásra is őrültebb, mint bármelyik páciense, de ez még önmagában nem jelent rosszat. Az már viszont igen, hogy majd' egy éve maszkos sorozatgyilkos jaszkarizik éjjelente a városban, hogy komplett családokat végezzen ki, akik között a fiú látomásain kívül látszólag nincs semmilyen kapcsolat. Boone egy keményen begyógyszerezett estén öntudatlanul kószál az utakon, és balesetet szenved, aminek eredményeként hamar kórházban találja magát egy másik elmerokkant társaságában, aki állítólag tudja merre található Midian. Története nyomatékosításaként „felfedi” igazi arcát, Boone pedig meglóg, hogy álmainak helyszínét a valóságban is megismerhesse, és lehetőleg be is léphessen az ottani rendbe (aminek a vezetője egyébként Doug Bradley aka Pinhead). Csakhogy nem tudja, mennyire ennivalóan aranyos ő ahhoz, hogy mutánssá váljon. Eltűnésének hírére barátnője nyomába szegődik, de ami nagyobb baj, Decker és a zsaruk is üldözőbe veszik, mivel utóbbiak gyanúja szerint ő a rettegett mészáros.

Clive pajti két kisfilm és a Hellraiser után alanyi jogon vált kultarccá, hiszen abban a korszakban tudott eredetit villantani, amikor a horror műfaj már túl volt virágkorán. Konvencionálisnak egyáltalán nem nevezhető, igazi mélységekkel rendelkező mesterműve, és annak bizarr, naturalista látásmódja még az edzett filmszeretőknek is tudott meglepetéseket okozni. Hatása máig érezhető a brutalitásra kihegyezett műveken, elég csak megemlíteni az Event Horizont, vagy a Hostel és a Saw részeket. Az alig egy millából leforgatott Hellraiser busásan vissza is hozta az árát, 20 millió dodó még ma sem számít kis pénznek. Ezután a Morgan Creek három filmre szóló szerződést kínált hősünknek, aki hülye lett volna nem kihasználni az alkalmat, és mindenekelőtt nekiállni a trilógiának tervezett Nightbreed első részének. A '89-es forgatás végeredménye egy két és fél órás film lett, amit a kiadó nagyon ügyesen kétszer is megvágatott, így alakult ki a végleges 100 perces játékidő. Az akkori kritikák többsége nagyon elverte a port a filmen, és a közönség sem kajálta, erről tanúskodik a befektetett 11 milliós büdzséből megtérült alig 8 milla. Barkeren számon kérték a zavaros sztorit, a jelenetek esetlegességét, illetve a karakterek kidolgozatlanságát, és sokszor értelmetlenségét, holott ez inkább a Morgan Creek sara. A helyzetet csak súlyosbította a Fox seggfejsége, mivel a Nightbreed reklámozását sikerült alaposan elcseszniük. Egy mezei slasherként harangozták be, és amikor Barker számon kérte a stúdiót, azok beismerték, hogy a marketingért felelős faszi nem is nézte végig a filmet, mert azt annyira gusztustalannak találta. Mindennek betetőzéseként még próbavetítéseket sem szerveztek le, és ezek összességében már előrevetítették a film leendő sorsát.

Pedig a projekt nagyon ambiciózus volt, és sokkal többet, egy új mitológiát ígért. Látható, hogy Barker jó szokásához híven itt sem akart elszakadni az emberi szörnyek abajgatásától, sőt ez a fétise itt csúcsosodott ki igazán. Több mint kétszáz vérbeli Barker-mutánst tervezett és épített meg Bob Keen és stúdiója, az Image Animation, aki a Hellraiser cenobitáinak megszületésében is oroszlánrészt vállalt. Mi tagadás, itt is kitették a lelküket, hiszen a szörnyek nagyrészt mocskosul jól néznek ki, és híven követik a Barker által repulsive glamournak nevezett vonalat, ami nemcsak a külsejükre, hanem a belső tulajdonságaikra éppúgy igaz, hiszen a Nightbreedben sem a démonok a sátáni lények, hanem az emberek. Előbbit egyébként olyan jól sikerült kivitelezni, hogy mikor megláttam a tarajos sülbe oltott csajt, Shuna Sassit, nem kis ijedségemre felvetődött bennem annak a lehetősége, hogy látens aberrált vagyok. Leginkább azért borzadtam el, mert ocsmányabb dolgot nem sokat tudok elképzelni, főleg mikor általános iskolás koromban megtudtam, hogy az egyik évfolyamtársam nem éppen sétáltatással és labdázással teszi boldoggá a kutyáját. Szóval, mielőtt még jobban elkalandoznék, mindannyiunk érdekében zárjuk le annyival ezt a témát azzal, hogy a maszkok bitang jók lettek, és úgy általában az effektek is, a gore vagy a festett hátterek konkrétan elérzékenyítettek.

A Hellraiser zenéjét szerző Chris Youngot a minimum ugyanolyan zseniális Danny Elfman és az általa komponált muzsika váltotta folk elemekkel és gyerekkórusokkal megfűszerezve, ami Young műveihez hasonlóan grandiózus és nagyon erős, gótikus feelinget kölcsönöz a filmnek.
A kritikai és pénzügyi bukás Barker rendezői karrierjét is derékba törte, aki később csak egyfajta hobbiként emlékezett vissza a direktorságára, de – ha megengedtek ennyi empátiát – meglátásom szerint ezzel minimum ugyanannyira szerette volna magát vigasztalni, mint a rajongókat. Ettől függetlenül a tények tények maradnak, a Nightbreed fantáziadússága ellenére sem fialt folytatást, Barker pedig sosem vált tartósan ünnepelt filmessé, emiatt sokan egyszerű mázlinak tartják a Hellraiser kiválóságát. Utóbbi szerintem hatalmas bullshit, amire a Nightbreed is bizonyíték, ami bár sok sebből vérzik és a Cabal című eredetijének kidolgozottságával sem vetekedhet (amik nagyrészt vélhetőleg a szarrá vágás egyenes következményei), mégis van benne valami, ami megfoghatja a horrorra, a fantasy-re vagy csak a szimpla érdekességekre vágyó filmkedvelőket.


Címkék: 7pontos, clive barker, david cronenberg, fantasy, horror, image animation, kaland,
A(z) "Nightbreed - Az ejszaka szülöttei (1990)" bejegyzéshez eddig 1 komment érkezett (RSS)
Ne felejts el hozzászólni!
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.



